ÁZSIAI TIGRISSZÚNYOG

ÁZSIAI

TIGRISSZÚNYOG

AEDES ALBOPICTUS

MORFOLÓGIA

A tigrisszúnyogot hazánkban viszonylag könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj nagyon kontrasztos színezetű: fekete alapon hófehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testét és lábait egyaránt. Más ennyire kontrasztosan fekete-fehér állat nem él hazánkban, kivéve a díszes szúnyogot, amelynek ugyan az alapszíne hasonló, de nincsenek fehér gyűrűk a lábain. Az imágók fő megkülönböztető-jegye, hogy egyetlen fehér csík fut végig a tor háti (dorzális) oldalán. A hazai fajokhoz viszonyítva kisebb testméretű faj, az imágók testhossza csak öt milliméter. Tojásai körülbelül egy milliméter hosszúak és sötétbarna vagy fekete színűek. A hímeket jól el tudjuk különíteni a nőstényektől, mert a hímek csápja bojtos, a nőstényeké egyszerűbb, vékonyabb.

ELTERJEDÉS, SZÁRMAZÁS

Az ázsiai tigrisszúnyog Dél-Kelet-Ázsiában őshonos, de az elmúlt három évtizedben már szinte az egész világon elterjedt az intenzív kereskedelmi és turisztikai tevékenység révén passzív transzporttal. Tojásai hideg- és szárazságtűrőek, amelyek használt gumiabroncsok szállítása során vagy szerencse bambuszok vizében nagy távolságokra el tudtak jutni, ez utóbbival jutott el Hollandiába és Kaliforniába is. Az új területeken néhol, például Olaszországban is, megtelepedett, a populációk egyedszáma megnőtt, így innen kiindulva aktív vagy passzív módon újabb területeket tudott meghódítani. Legnagyobb valószínűség szerint Olaszországon keresztül jutott el Dél-Franciaországba, Németországba, a Balkánra, a Cseh Köztársaságba, Spanyolországba és Svájcba. Európában először Albániában mutatták ki 1979-ben. Mire Olaszországban először észlelték, addigra már szinte az egész országban elterjedt a 600 méter tengerszint feletti magasság alatt fekvő területeken, és a leginkább fertőzött országgá vált Európában. A szúnyogot 1999-ben Franciaországból és 2000-ben Belgiumból is jelentették, azóta pedig Európa számos országából igazolták: Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Grúzia, Németország, Görögország, Málta, Monaco, Montenegró, Románia, Oroszország, San Marino, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Törökország és Vatikán is jelentette megjelenését. A megjelenés azonban nem mindenhol jelent tartós megtelepedést, a fő korlátozó tényező a hideg tél, így például Hollandiában csak üvegházakban tud áttelelni. Magyarországról 2014-ből van első adatunk Baja mellől, majd az azt követő években a délnyugati határon csapdázták, és egyre több helyen lett megtalálható.

 

ÖKOLÓGIA

A trópusi és szubtrópusi populációk egész évben aktívak, nyugalmi (diapauza) fázis nélkül. A mérsékelt éghajlaton élő populációkat befolyásolja a hőmérséklet és a nappalok hossza. A nyár végén vagy kora ősszel rakott tojások a rövid megvilágítás miatt túlnyomó többségükben már nem kelnek ki, de ez általában elegendő a tél átvészeléséhez. A faj ezen nyugalmi képessége lehetővé teszi, hogy a mérsékelt égövi területeken átteleljen, ami az európai elterjedését segíti. A faj alkalmazkodó képességét jól jellemzi, hogy az európai ázsiai tigrisszúnyogról kimutatták, hogy képesek túlélni a -10°C hideget, míg a trópusi példányok tojásai -2°C alatt elpusztultak. Az olaszországi populációk kifejlett állatai (imágói) alkalmazkodtak a hideghez, és így egész télen aktívak maradnak. A tojások lerakásához a nőstény egy olyan vízteret keres, ami nem érintkezik a talajjal, ez lehet egy faodúban vagy sziklaüregben felgyűlt víz, de lehet az emberek által eldobált szemétben vagy esővíznek kitett hordóban összegyűlt víz is. Tojásait a víz felszíne fölé az edény vagy üreg oldalára rakja, és a tojások akkor kelnek ki, amikor a csapadék miatt megemelkedő vízszint eléri a tojások szintjét.

Az ázsiai tigrisszúnyog táplálkozását tekintve opportunista, vagyis kedveli az emberek, házi- és vadállatok, hüllők, madarak és kétéltűek vérét is. A laboratóriumi vizsgálatok és a vérelemzések mégis azt mutatják, hogy leginkább az emberi vért preferálják.

BETEGSÉGEK TERJESZTÉSE

Mivel opportunista, aktívan csípi mind az embert, mind az állatokat, amely jelenségnek jelentős szerepe lehet az állatról emberre történő kórokozók átvitelében. Laboratóriumban eddig 22-féle arbovírust (rovarok által terjesztett vírus) izoláltak ebből a fajból. Ezek közül humán egészségügyi szempontból a legjelentősebbek a dengue, vagy más néven csonttörő láz, a sárgaláz vírus, a nyugat-nílusi vírus valamint a japán encephalitis vírus. A 2006–2007-es olaszországi chikungunya-járvány során az ázsiai tigrisszúnyogot jelölték meg mint a járvány egyik vektora. Az ázsiai tigrisszúnyog potenciális terjesztője a Zika-vírusnak, ugyanakkor nemcsak vírusok, hanem fonálférgek vektoraként is ismert, így képes terjeszteni a kutyáknál és macskáknál jelentkező szív- és bőrférgességet.

Hogyan különíthető el a többi inváziós fajtól?

Testének alapszíne koromfekete, melyet hófehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok és csíkok fednek. A tor háti (dorzális) oldalán a nyakától hátrafelé egy hófehér csík látható, amely alapján az állat egyértelműen azonosítható, hiszen a koreai és a japán bozótszúnyognak a torán sárga mintázat van. A potroh mindkét oldalán a fehér pikkelyek foltokat, mintázatot alkotnak, lábainak alapszíne koromfekete, a lábfej ízeken hófehér gyűrűk vannak, és fehér színű az ajaktapogató vége is.

ALBOPICTUS
ALBOPICTUS